Keresés ebben a blogban

2012. november 7., szerda

Lezsák Levente: Emerson & Tsa.

Dícséretes, ugyanakkor veszélyes is a kiadók azon szokása, hogy bele lehet olvasni egyes könyveikbe. Dícséretes, hiszen (remélhetőleg) nem veszek zsákbamacskát (bár pár oldalból ítélni sem mindig egyszerű), de veszélyes, mert miután beleolvasott az ember, már tudni akarja a folytatást.

Így jártam ezzel a könyvvel is. Mindjárt az első oldalon szerepelt ez mondat: "IV. Burgum, Mordia királya ezen a napon JOBB LÁBBAL kelt fel!" Jobb lábbal? Miért, az baj? Igen, Mordiában az, mert ott, ahogy a nevük is mutatja, az a normális, ha mindenkinek rossz kedve van. Na, én már ennél a mondatnál elvesztem, és tudtam, hogy ez a könyv kell nekem. Pedig azt hiszem, nem igazán az én korosztályom a célközönség, de nem túlzottan érdekelt. Azért, hogy igazoljam magam előtt egy meseregény megvásárlását, azt mondtam, megveszem a 9 éves fiamnak, és hopp, máris megvan az ürügy!

Amikor először kézbe vettem a kötetet, picit meghökkentem. Elég vékonykának tűnt, a lapjai meg gyönyörű szépek, fényes, szinte luxusszerű anyagból. Az ember azt gondolná, egy meseregény álljon kevésbé kényes lapokból, hiszen jó eséllyel nem csak bibliofil gyerekek forgatják nagy óvatosan, hanem esetleg maszatos mancsok dobják egy sarokba olvasás után. De aztán kiderült, hogy 140 oldalban rengeteg minden elfér, a lapok elég sok mindennek ellenállnak, és talán szoktatni is lehet vele az ifjúságot arra, hogy vigyázzanak jobban a holmijukra. Mi mindesetre kesztyűs kézzel bántunk vele.

Az eredeti tervem az volt, hogy gyorsan végiolvasom a könyvet, és utána adom a gyermeknek, de ez végül is meghiúsult, mert ahogy írtam, annyi minden szerepel a történetben, hogy azt bizony csak szép lassan ízlelgetve, kóstolgatva lehet élvezni. Így aztán esténként felolvastam néhány oldalt, így mindketten jól jártunk.

A történet kedves, bájos, humoros. Nekem pl. nagyon tetszett, hogy a mord királyt egy siratókórus ébreszti reggelente. De nagyon jó volt a Theobalt Emmanuel nevével való viccelődés is, és még sorolhatnám. Egyik-másik poént, utalást a kisebb gyerekek valószínűleg nem értik, de sebaj, a felolvasó szülő jól szórakozik, és esetleg alkalom nyílik arra is, hogy elbeszélgessünk róluk.

Csodásan szépek Cserkuti Dávid rajzai is, engem kissé Korcsmáros Pál Rejtő-illusztrációira emlékeztettek, van bennük némi karikatúra jelleg. Ez itt az egyik kedvencem, a könyv egyik legmulatságosabb jelenetét ábrázolja.

Egyszerűen nem tudok rosszat mondani a könyvről, de ha mindenáron muszáj, talán annyit, hogy az elején egy kicsit sokszor hallgatnak el jelentőségteljesen a szereplők. De tényleg ennyi, azt hiszem, legalább annyira élveztem a könyv olvasását, mint a fiam.

Nem tartozik szorosan ide, de nem tudok szó nélkül elmenni a postaköltség mellett. Mint már oly sokszor, megint azt éreztem, hogy másodrendű állampolgár vagyok, amiért nem a fővárosban élek (pedig akárhogy is nézzük, a vidékiek vannak többen). Ugyanis így átvételnek a futárszolgálat, illetve a Pick Pack pont marad, mindkettő - nem is emlékszem már a pontos összegre - azonos, kb. 750 forintos áron. A kiadó 25%-os kedvezményt biztosít a könyvekre, ha az ő webshopjukban veszi meg az ember, az átvételi költséggel azonban, igaz, csak pár forinttal, de meghaladta a teljes árat a fizetendő összeg...

(Azért még azt is elmondom, hogy a CorLeonis egyértelműen a kedvenc kiadóim egyike, pl. mert a rendelésem mellé ajándék könyvet is kaptam, de azért is, mert ők vették át a Tündérkrónikák sorozatot (bár, nagy bánatomra, a 4-5. részhez még nem sikerült hozzájutnom, de ami késik, ugye..), és ha minden igaz, újra kiadják Jasper Fforde könyvét, A Jane Eyre esetet. Egyúttal komolyan reménykedem, hogy ez azt is jelenti, hogy a sorozat többi részét is hamarosan olvashatjuk.)

Az értékelésem pedig mi más is lehetne, mint:

10/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése