Keresés ebben a blogban

2015. július 5., vasárnap

Fehér Klára: Hova álljanak a belgák?

Fehér Klára gyerekkori "szerelem". Nagyon szerettem az újságokban megjelent kis karcolatait, amiben pellengérre állította a 70-es, 80-as évek visszásságait, pl. a "rendes" szalámiszeletek közé rejtett szalámicsücsköt, a pult alól kapható banánt, a leváló talpú cipőt, stb. A kedvencem a kókuszdió volt, amit szintén pult alól kapott, és nagyon szerette volna megkóstolni a kókusztejet. Miután megküzdött a kókuszdió felnyitásával, végre megízlelhette a kókusztejet, amit hatalmas csalódást jelentett. Az írásait a kritizálás mellett belengi a humor, és az írói stílusa miatt magukkal ragadnak.

Férjével, a szintén író, Nemes Lászlóval nem lett gyerekük, helyette rendkívül sokat utaztak, és ezeket az útleírásokat is nagyon szerettem olvasni, főleg az olyan egzotikus helyekről, mint Egyiptom vagy Japán, ahová magyar ember a kék és piros útlevelek korában nem gyakran jutott el.

De a felnőtteknek és gyerekeknek szánt regényei is kedvesek voltak a szívemnek, az örök kedvencem a Bezzeg az én időmben, amit nem is egyszer fogtam a kezembe.

A Hova álljanak a belgák? becsapott a címével, mert azt hittem, szintén útleírás, de nem, hanem felnőtteknek szóló regény. Nem emlékszem, olvastam-e már, de sok motívum ismerős belőle, ám ez nem jelent semmit, mert Fehér Klára műveiben időnként vissza-visszaköszönnek hasonló szereplők, történelmi korok, események.

A Bezzeg az én időmben c. könyvében is három lánytestvér van, akikből kettő, Kati (itt is ő a főszereplő) és Zsóka azonos nevű, és jaj, vajon ott is Ági volt a harmadik? Nem emlékszem. A lányok itt is kereskedelmi szakközépbe járnak, az apa munkanélküli, és mérhetetlen nagy a szegénység. De ez nem ugyanaz a család, bár a könyv egy része itt is a 2. világháborúban játszódik. Csakhogy itt a családfő zsidó, ezért családostul hosszú hónapokig bujkálni kényszerülnek egy raktárban. Ilyenről az ifjúsági regényben nincs szó.

A könyv csapong az időben, olyan, mint mikor valamiről eszünkbe jut valami, arról egy újabb dolog, és már rég nem arról van szó, amiről először beszéltünk. Vagy találkozunk egy ismerőssel, aki megkérdezi, emlékszel, mikor... Netán kezünkbe akad egy könyv, meglátunk egy képet, és máris ezernyi emlék tolul fel nem időrendi sorrendben. A 2. világháború, aztán az ötvenes évek, majd napjaink (értsd a könyv írása szerinti napjaink, vagyis a 80-as évek), és közben a család életén keresztül képet kapunk az egész társadalomról, a zsidóüldözésekről, Rákosi elvtársról, érintjük '56-ot, majd a diktatúra felpuhulásával ér véget a korszak.

A könyv elején a családnak döntenie kell, hogy együtt bujkálnak-e, hiszen szétválva nagyobb lenne a túlélés esélye, és ők arra szavaznak, hogy maradjanak együtt. És bár túlélik a háborút, később az élet mégis szétszakítja őket. Van egy pont, amikor Katit megkérdezi az egyik külföldre szakadt rokona, nem akar-e nála maradni szabályszerű luxuskörülmények között. Kati azt feleli, hogy nem, mert ott nincs egres. Na persze, nem az egres a lényeg, hanem az, hogy akkor még nem számított hülyének az, aki itthon maradt rosszabb anyagi körülmények között is, mert itt született, ez a hazája. Ezt én még értem, de a mai fiatalok egy részének már hiába is magyaráznám. Talán, ha elolvasnák ezt a könyvet, valamit felfognának belőle, bár ebben egyáltalán nem vagyok biztos.

A könyv lapjai csak úgy peregtek, végig lekötött, egy háromórás út során Pestre és vissza gyakorlatilag ki is olvastam, és közben még arról is sikerült egy kis időre elfeledkeznem, hogy kb. 40 fok van a vonaton, nem jár a levegő és a szemembe süt a nap. 

Valamikor volt arról szó, hogy a gyerekkori élmények, könyvek, filmek, sorozatok évtizedekkel később újraolvasva, -nézve gyakran csalódást jelentenek. Fehér Klára nem tartozik ezek közé. Ugyanannyira élveztem, mint az évtizedekkel ezelőtt olvasott alkotásait. Mintha visszakaptam volna a gyerekkorom egy darabkáját. Köszönöm!

10/10


2 megjegyzés:

  1. Nagyon szeretem én is Fehér Klárát, van benne valami, ami igazán hamisítatlanul visszaadja a régi hangulatokat, amikre rányomhatjuk, mindenféle politikai tartalom nélkül, hogy olyan ... magyarok. :)
    Útleírásait és ezt a Hová álljanak a belgákat sem olvastam még, de szeretném pótolni, nem tudtam eddig én sem, hogy ez az utóbbi miről szól. Köszi a posztot róla. :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, ha sikerült felhívnom rá a figyelmedet. :) Elő szeretném szedni majd még más könyveit is, jó olvasni őket.

      Törlés